Bőny története

Bőny 2200 lelkes község Győr-Moson-Sopron megye keleti határának közelében, Győrtől mintegy 15km távolságra.

A települést közúton a tőle északra elhaladó Ml-es autópályáról letérve, mintegy 6 km után érhetjük el legkönnyebben. A legközelebbi vasútállomás a nagyszentjánosi.

A község területe a kő-, a bronz- és a római korból előkerült leletek tanúsága szerint, régóta lakott vidék. A honfoglaló magyarok által alapított települést először 1235-ben említik írásos emlékeink “Buun” alakban. A Bő szó, melynek jelentése: nemzetségfő, valószínűleg a környék egyik első tulajdonosának személyneve volt.

A község a Győrt Budával összekötő kereskedelmi útvonal mentén feküdt. Ennek köszönhetően 1437­ben mint királyi vámszedőhelyet említik. A török háborúk idején egy időre elnéptelenedett, de a 17. század közepén már mint a reformáció egyik fontos központját tartották számon.

A 18. század végén építették fel a keresztény felekezetek ma is látható barokk stílusú templomaikat (a reformátusok 1789­ben, az evangélikusok 1791-ben), sőt a reformátusok 1785-től iskolát is működtettek.

A falu birtokosainak egykori kúriái, kastélyai közül is látható néhány a községben, illetve annak környékén, ezek már a 19.-20. században épültek. Így az egykori Bothmer-kúria is, mely ma a Polgármesteri Hivatalnak ad otthont.

Bőny 1888-tóI 1992-ig a tőle délre található Rétalappal közös községet alkotott Bőnyrétalap néven. A településen található emlékművek közül a II. világháborús mellett megemlítendő az 1848-49-es szabadságharc idején, az ácsi csatában elesett Pálffy Károly huszár­főhadnagy sírja, mely a temetőben található.

Bőny ma, mint a megyeszékhely közelében fekvő község – egyre inkább vonzó a nagyváros zsúfoltsága elől menekülők számára. A település érintetlen természeti környezete, a közeli Szőlőhegy hétvégi házas területei, jól kiépített közmű- és intézmény­hálózata, valamint látnivalói kellemes körülményeket nyújtanak mind az itt élők, mind az ide látogatók számára.