Településünkről

Bőny Magyarország északnyugati részén, Győrtől keletre a Kisalföldön található, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom vármegye határán. A község területét nyugati és északi irányban több kilométer hosszúságban határolja az M 1 autópálya, melynek Győr keleti lejárója a faluközponttól néhány kilométerre található. A település főutcájaként a 8136 számú, Győrt Tatával összekötő út funkcionál, amelyről leágazik a Bőnyhöz tartozó Bőny-Szőlőhegy településrészre a 81139 számú és Rétalap felé a 81138 számú út.

A falunak vasúti kapcsolata, így vasútállomása sincs.

A község éghajlata erősen kontinentális jellegű. A lakott területektől északra található az időjárás következtében az év túlnyomó részében jelentéktelen mennyiség vízhozammal rendelkező Bakony-ér, amely időközönként komoly árvizeivel jelentős károkat okozott. Legutóbbi nagy árvizek Bőny történetében 1943-ban és 2010-ben voltak.

A falu közigazgatási területének keleti szélén az 1960-as években elvégzett kutatófúrások alkalmával melegvizet találtak. Az akkor fúrt kutakat a mai napig nem hasznosították. A falu nyugati, Győrhöz közeli részén a 2010-es években elvégzett fúrások során forró vizet hoztak a felszínre, amit részben Győr fűtésére hasznosítanak. A falu ma teljes mértékben Győrhöz kötődik, hisz a falu aktív tagjai elsősorban Győrben dolgoznak, a diákok szinte kivétel nélkül Győrben tanulnak.

Településünk története

Bőny mai területén az évszázadok során hosszú ideig két település létezett: Bőny és Örkény, amit ma Örkénypuszta néven ismerünk, és része Bőnynek.

A két település nevének eredete rendkívül bizonytalan, csupán feltevések vannak. Bőny neve valószínleg a Bő személynévből ered, ami valószínűleg e terület egykori tulajdonosának a neve lehetett. A szó jelentése feltehetően nemzetségfő. Örkény neve is feltehetően az egykori birtokos nevét őrzi. Jelentése talán szabad, szabados.

Bőny és Örkény nevének oklevelekben előforduló változatai

Bőny:
Buun (1235),  Buhun (1240), Beun (1361), Bewn (1415, 1460, 1467), Beu (1474), Beyn (1484)

Örkény:
Irkin (1220), Vrken (1222), Orky (1237), Eurken (1257), Eurkyn (1361), Erke (1387), Eurken (1471)

Győr környéke, így Bőny területe több ezer éve lakott terület volt. Bőny területén már a Kr.e. V évezredtől találtunk emlékeket. A következő több ezer évben is lakott terület volt. A múlt századokban több alkalommal is végeztek e területen „kutatásokat”, ám a feltárt emlékekről nincs írásos feljegyzés. Valódi tényeket, emlékeket csak a római korból találunk.

Emlékeink a római korból:

  • síremlék, amely megtekinthető a Győri Kőtár kiállításán
  • téglák, edények
  • pénzérmék (elsődlegesen Nerva császár korabeliek)

A római korszak lezárta után mintegy ezeréves szakasz minden emlék nélkül maradt. Információkat csak Anonymustól kaphatunk, azonban az ő hitelessége erősen megkérdőjelezhető, tények nincsenek. Komolyabb változások majd a XIII. századtól kezdődnek, amikor az első oklevelekben megjelenik Bőny és Örkény neve. Örkény történelmében kiemelkedő volt az 1391. év, amikor megépült a Szent Mihály arkangyal tiszteletére a 18 lépés átmérőjű körtemplom, amely valószínűleg a Református-tag területén állt.

Bőnyt egy 1361-ben kelt okirat, mint possessio Beun (Bőny falu) említi, de a későbbiekben jelentősen nem tud a település fejlődni. 1437-ben királyi vámszedőhelyként szerepel, amely mint vámszedőhely, Gesztes várához tartozott.

A viszonylag békés fejlődést megtörte a török korszak, amely Győr visszavétele utánig meghatározta a térség életét. Bőny valószínűleg elnéptelenedik az 1500-as évek végére, ekkor pusztaként történik róla említés. A lassú benépesedés időszaka után óriási változást jelentett 1630 körül, hogy egy mosoni mezővárosi polgár, Iványos (I.) Miklós először csak bérbe veszi, majd meg is vásárolja Bőny területét. Halála után unokája, II. Miklós kezébe kerül a birtok, aki az örökös nélkül meghalt testvérének, Andrásnak a vagyonának felemelkedik, s a megye tekintélyes birtokosai közé kerül. Vagyonát még életében felosztja 10 gyermeke között, akikre csak halála után száll az vagyon. Gyermekei 1712-ben létrehozzák compossessoratus (közbirtokosság) intézményét. A telkeket felosztották, azonban a legelőket és az erdőket közösen használták, ami a későbbiekben számos vitához vezetett. A közbirtokosságot alapító családok közül egy család leszármazottai ma is a faluban élnek.

A XVII – XVIII. században a falu a protestánsok egyik fellegvára volt. I. Miklós az 1681. évi országgyűlésen a protestáns rendek képviseletében vett részt. A XVIII. század végén mindkét protestáns felekezet – református, evangélikus – templomot épít. A reformátusok ekkor már iskolát is működtetnek. Az 1800-as évek vége felé mindhárom felekezet megépíti a saját iskoláját. Mindhárom épület ma is látható, de természetesen nem az eredeti funkciójukban. Viszont a ma is használatban van az 1931-ban gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter döntése alapján megépült iskola. A támogatás csak az építésre vonatkozott, a berendezést azonban a falu lakosainak adományából tudták biztosítani. Az iskolával együtt egy tanítói lakás építése is megvalósult.

A következő századokban a község éli a csendes, egyhangú életét, amit csak néhány, az országtörténetében is fontos esemény zavar meg. Az 1848/49. évi szabadságharcban jelentős létszámú bőnyi vett részt, elsősorban a Komárom várőrségének tagjaként Ekkor sebesült meg Pálffy Károly huszárfőhadnagy is, aki sebesülésébe belehalt. Síremléke ma is látható a temetőben. Az I. és II. világháború számos áldozatot követelt a falutól, kiknek emléktáblái a templomokban, emlékművük a temetőben található.

Közigazgatásilag fontos változás történik az 1800-as évek utolsó negyedében. Az élet számos területén összekapcsolódott Bőny és Rétalap. 1873 a községi elöljáróság elkészíti a Bőny-Réthalap-Eörkény község szervezete címet viselő rendeletet, amely kimondta, hogy a három község önkormányzati jogait Bőny képviseli. Ez a rendelet megelőzte a Belügyminiszter 6415/IV.sz. határozatát 1888. március 19-én felolvasott határozatát, amely kimondta Bőny és Rétalap egyesülését, Bőnyrétalap néven. Az egyesült települések 1992. január 1-jével lettek ismét önállók.

Látnivalók Bőnyben

Kúriák

  • Bothmer-kúria
  • Mihályffy-kúria
  • Vajda-kúria

Templomok

  • Református templom (épült 1789)
  • Evangélikus templom (épült 1791, a torony hozzáépítése 1907)
  • Katolikus templom (épült 1887)

Temetők

  • Zsidótemető (Bőnyben jelentős zsidóközösség élt, amely azonban a holokauszt miatt megszűnt létezni. A temetőt ma nem használják.)
  • Katolikus, református, evangélikus közös temető.

Síremlékek

  • Mayer család kriptája
  • Bothmer család kriptája
  • Mihályffy család kriptája
  • Vajda család kriptája
  • Pálffy Károly huszárfőhadnagy, bőnyi nemes, 1848/49. szabadságharc hőse sírja
  • Balogh Jenő közoktatásügyi államtitkár 1910- től igazságügyminiszter 1913.jan.4. – 1917.jún.16. MTA főtitkára 1920 – 1935 MTA másodelnöke 1940 – 1943 sírja
  • Huszár Kálmán színész sírja. A síremléket a Nemzeti Színház állította